Minden és mindenki összeesküdött ellenem, ebben biztos vagyok. Örülök, hogy a hétvégén nem csinálok semmit, mert ki fogom űzni ezt a rohadékot a szervezetemből.
A náthára gondolok.
Az éjszaka szörnyű volt. Én már este tudtam, hogy ez lesz, nem is akartam elaludni, de az infra mellett valahogy mégis sikerült. Kár volt. Arra keltem, hogy nem kapok levegőt. Először fel se fogtam, mi van, aztán rájöttem, hogy az orrom totálisan be van dugulva, és hörögve vettem levegőt. Erre anyuék felkeltek, odajöttek hozzám, hogy nyugodjak meg, nincs semmi baj, pedig bassza meg, nem kaptam levegőt! Lementünk anyuval, felforralta a tegnap esti kamillás gőzölős bizbaszt, és gőzöltem. Ittam teát, vettem be aszpirint. Hőemelkedésem volt. És én barom, mégis elmentem suiba, mert semmi kedvem nem volt kihagyni az oltást, hogy majd kedden külön elmenjek. Eszti néni persze rögtön rámszállt, hogy lázas vagyok-e, Gergő folyton hátranézett, ha fújtam az orrom, és mint kiderült, ő nem szokta fújni.
El lett cseszve az egész szerdám... Pedig annyira jó lenne, ha addig meggyógyulnék. De magamat ismerve nem fogok. Szar ügy. A papírzsepi is elfogyott. Az orrcsepp égeti az orromat. Valami nincs rendben ott, mert múltkor vérzett is, meséltem, ugyebár.
Visszakaptam a sálamat.
És most kibaszott ideges vagyok emiatt a szar miatt, meg akarok gyógyulniiii!!! Utálom a náthát.
Szerezni kéne valahonnan kartont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése