Nos... Tegnap azt hiszem, rájöttem valamire. De még most sem vagyok benne biztos, csak egyre jobban érzem, hogy ez bizony így van, nincs mit tenni. Még nem írnék semmit, mert most nem is tudom, ez hogy van, de azt hiszem én... Már megint... Vagy még mindig? Ki tudja.
Érthetetlen. Sajnálom.
Eseménytelenül telt el a péntek, szóval senki nem maradt le semmiről. A tesi iszonyatosan szar volt, első órában kifutottunk a pályára, természetesen a hosszabbik úton... Kapja be.
A szombat pedig... Hát, baszki, nemsokára itt lesz egy csapat szaros, a tesómnak ugyanis szülinapja van... De este szerencsére jönnek Orsiék, szóval Reszkess cYanide! :D
Reggel megírtam a házit, matekból és nyelvtanból, közben azokat a számokat hallgattam, amiket Norbi küldött. Utána megnéztem az Alkonyatot, természetesen angolul. A végét már untam. Addig szeretem csak, amíg meg nem jelennek Victoriáék. És Jacob.... <3
2 éve
Én is csak addig szeretem. *röhög*:D
VálaszTörlés