Vihogás

Spleen.
Ha zseni (vagy őrült...) akarsz lenni, ahhoz nem kell életuntság. Nem értem ezt a spleent. Baudelaire vagy bármelyik másik spleen költő akkor is tehetséges, ha nincs ez a korstílus. Mert ahogy Eszti néni mondta, "Tehetségnek születni kell" és igaza is van, ez nem egy olyan dolog, ami fél év tanulás után elsajátítható. Biztos vannak olyanok, akik próbálkoznak, és talán szebben festenek, mint az elismert művészek, de... Attól nem lesz senki egyedi. Festeni nem lehet megtanulni.

És ezt tapasztalatból mondom, mert szerintem én sem vagyok valami hű de nagy művész, de szeretek festeni, és a babonás parasztoknak ez tetszik, ami nekem még plusz örömöt jelent. Mert lássuk be, mindenki szereti, ha dicsérik a munkáját... És ez nem függ korstílustól. Ha én festek egy képet, amiben több a fekete, mint bármelyik más szín, és festek egy szép, napos, virágos rétet, rengeteg élénk színnel, akkor mindkettő ugyanúgy fog tetszeni annak, aki szereti a festményeimet.

Most írtam egy jó hosszú szöveget, de a végén rájöttem, hogy az egész tök nyilvánvaló, és nem is kapcsolódik semennyire a témához.

Persze, én, mint XXI. századi ember, aztán beszélhetek. Akkor más volt minden. Csak nem értem, miért nem tudtak kitörni ebből az életuntságból. Vagyis éppenséggel ki tudtak, de miért jó az, ha valaki csak a "divat" kedvéért megváltozik? Manapság (nem csak manapság...) már egyáltalán nem létezik olyan, hogy egyedi. Tudom, tudom, hogy ez már tényleg baromira nem kapcsolódik semmihez, de nem érdekel, most úgy tudnék beszélni a babonás parasztok hibáiról, akikbe persze én is beletartozok...

Tudom, hogy elég szélsőségesen tudok példálózni.

Jólvan, befejezem, mielőtt még több hülyeséget írnék ide.